Beadták más ember rákos sejtjeit az ereibe – ami ezután történt arra nincsenek szavak
Mi történne, ha egy idegen ember rákos sejtjei bekerülnének a véráramodba?
Elméletben a legtöbben azt gondolnák: azonnal rákos leszel.
A valóság azonban sokkal megdöbbentőbb – és egyszer már kipróbálták. Embereken. Titokban.
Ez nem sci-fi. Ez a modern orvostudomány egyik legsötétebb fejezete.
Egy kísérlet, amelynek soha nem lett volna szabad megtörténnie
Az 1950-es években a Sloan Kettering Rákkutató Intézet egyik elismert kutatója, Chester Southam egy kérdésre keresett választ:
Átadható-e a rák egyik emberből a másikba pusztán sejtek segítségével?
A kutatás alapja a híres HeLa sejtvonal volt – a világ első „halhatatlan” emberi ráksejtjei, amelyek Henrietta Lacks szervezetéből származtak.
Southam azonban nem laboratóriumi állatokon kísérletezett.
Hanem embereken.
A titkos injekciók – betegeken, beleegyezés nélkül
1954-ben Southam tizenkét kórházi rákbetegnek adott be HeLa sejteket – anélkül, hogy elmondta volna, mit fecskendez beléjük.
Hazudott nekik. Azt mondta, az immunrendszerüket vizsgálja.
A valóság: azt figyelte, kinő-e bennük egy másik ember rákja.
És kinőtt.
Több betegnél 2 centiméteres daganatok alakultak ki
Egy esetben áttétek jelentek meg a nyirokcsomókban
Mivel ezek az emberek már rákbetegek voltak, Southam ennél is tovább ment.
„Egészséges” alanyok következtek – állami foglyok
1956-ban 150 állami fogoly „önként” jelentkezett különböző orvosi kísérletekre.
Közülük 65 emberbe fecskendeztek HeLa sejteket.
A daganatok mindegyiküknél megjelentek – az injekció helyén, a karjukon.
A különbség? Az ő immunrendszerük legyőzte a rákos sejteket. A daganatok eltűntek.
Ez fontos tudományos felismerés volt.
De az ára… elképzelhetetlen.
Több mint 600 ember – mind hazugsággal
Southam a következő években több mint 600 embernek adott be rákos sejteket.
köztük minden nőgyógyászati műtéten átesett betegnek a Sloan Ketteringben
mindezt tájékoztatás és beleegyezés nélkül
„Csak rákot vizsgálunk” – mondta nekik.
És magán nem próbálta ki?
Amikor az ügy a 1960-as években napvilágra került, egy újságíró feltette a kérdést:
Miért nem fecskendezte be saját magának a sejteket?
Southam válasza dermesztő volt:
„Legyünk őszinték: kevés igazán képzett rákkutató van. Ostobaság lett volna akár kis kockázatot is vállalnom.”
Magyarul: Az ő élete fontosabb volt. Másoké… feláldozható.
Ma ezért börtön járna
Az ilyen kísérleteket ma azonnal megtiltanák.
Elvennék az orvosi engedélyét
Karrierje egy nap alatt véget érne
Valószínűleg börtönbe kerülne
Csakhogy az 1950-es években még nem léteztek a ma ismert orvosi etikai szabályok.
Egy történet, amit nem szabad elfelejteni
Ez az eset is szerepel Rebecca Skloot megrázó könyvében:
The Immortal Life of Henrietta Lacks
Ez nemcsak a rákkutatás története.
Hanem figyelmeztetés is:
A tudomány etikátlanul veszélyes lehet. És a „jó cél” soha nem igazolhat mindent.
