Fény derült egy 16 éves kormány hazugságra, Magyar Péter borította a bilit
Lelepleződhetett a 16 éves kormányzati narratíva
Tizenhat évig hallgatta az ország ugyanazt az üzenetet: Brüsszel támad, Berlin lenéz, Párizs büntet, Európa pedig nem a magyar kormánnyal vitázik, hanem magával Magyarországgal áll szemben. A Fidesz erre a gondolatra építette fel a politikájának jelentős részét, miközben minden konfliktust úgy mutatott be, mintha az a magyar emberek ellen irányulna. Ha vita volt az uniós pénzekről, abból nem szakmai vagy jogállami kérdés lett, hanem támadás. Ha bírálat érkezett Európából, azt nem politikai kritikaként kezelték, hanem nemzeti sértésként. Ha a nyugati szövetségesek bizalmatlanságot jeleztek, abból az esti híradókban újabb bizonyíték lett arra, hogy Magyarországot kívülről akarják megtörni. Most azonban néhány hét alatt repedezni kezdett ez az évek óta ismételt magyarázat. Magyar Péter berlini és párizsi tárgyalásai nem egyszerű külpolitikai eseményként értelmezhetők, hanem annak jeleként is, hogy Magyarország újra képes lehet tárgyalóképes, komolyan vehető európai partnerként megjelenni. Ez pedig nagyon kellemetlen kérdést vet fel: valóban Európa támadta Magyarországot 16 évig, vagy a Fidesz vezette ki az országot a saját szövetségesei közül?
A Fidesz szövetségesekből gyártott ellenséget
A Fidesz politikai rendszere hosszú éveken át abból élt, hogy mindig volt kit hibáztatni. Ha romlottak a közszolgáltatások, ha akadoztak az uniós források, ha nőtt a bizalmatlanság Magyarországgal szemben, ha a korrupciós ügyek miatt egyre több kérdés merült fel, akkor a válasz szinte mindig ugyanaz volt: Brüsszel, Berlin, Párizs, a nyugat, az Európai Unió, a külső támadók. Ez a politika belpolitikai szempontból kényelmes volt, mert nem kellett szembenézni a valódi problémákkal. Egy ellenségkép mindig egyszerűbb, mint a felelősségvállalás. Könnyebb plakátokon harcolni, mint átláthatóan kormányozni. Könnyebb azt mondani, hogy Magyarországot büntetik, mint elmagyarázni, miért veszett el a bizalom a magyar kormányzati rendszerrel szemben. A Fidesz nem megoldotta a konfliktusokat, hanem állandó háborús állapotot csinált belőlük. Minden diplomáciai vitából szabadságharc lett, minden európai elvárásból külső diktátum, minden kritikából magyarellenes támadás. Most viszont egyre világosabban látszik: Európának nem a magyar zászlóval, nem a magyar emberekkel és nem Magyarország szuverenitásával volt baja, hanem azzal a politikával, amely a közös szabályokat belpolitikai kampányeszközzé alacsonyította.
A „Brüsszel bosszúja” helyett jött a tárgyalás
Az uniós források ügye éveken át a Fidesz egyik legerősebb propagandafegyvere volt. A kormány azt állította, hogy a pénzek azért nem érkeznek meg, mert Magyarország nem hajol meg, mert megvédi a szuverenitását, és mert Brüsszel bosszút akar állni a magyarokon. Ez a magyarázat sokáig működött, mert egyszerű volt, könnyen ismételhető, és beleillett abba a képbe, amely szerint Magyarország egyedül áll szemben egy ellenséges Európával. Csakhogy a mostani fordulat egészen más képet mutat. Magyar Péter kormánya azt üzeni: a források felszabadítása nem a szuverenitás feladásának következménye lehet, hanem a tisztességes, kiszámítható és európai politizálás eredménye. Nem harcolni kell a szövetségesekkel, hanem megállapodni velük. Nem plakátokon kell üzengetni, hanem tárgyalóasztalnál kell képviselni a magyar érdekeket. Ez óriási különbség. A Fidesz 16 éven át azt próbálta elhitetni, hogy az erő a folyamatos konfliktusban van. Most viszont úgy tűnik, az igazi erő éppen az lehet, ha Magyarország újra komolyan vehető partnerként viselkedik. Ha a tárgyalások eredményt hoznak, akkor az nemcsak diplomáciai siker lesz, hanem a régi kormányzati magyarázat teljes összeomlása is.
Berlin és Párizs nem ellenségként, hanem partnerként tekint Magyarországra
A német és francia kapcsolatok újjáépítése különösen fontos jelzés, mert a Fidesz 16 évig szívesen állította be Berlint és Párizst úgy, mintha azok a magyar nemzeti érdek természetes ellenfelei lennének. A kormányzati kommunikációban a nyugati nagyhatalmak gyakran úgy jelentek meg, mint akik leckéztetni, büntetni vagy megalázni akarják Magyarországot. Most azonban Friedrich Merz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök nyitása az új magyar kormány felé azt mutatja: Európa nem Magyarország ellen volt. Európa egy olyan magyar kormánnyal nem tudott együttműködni, amely minden kritikát támadásnak, minden kompromisszumot árulásnak, minden közös szabályt külső kényszernek nevezett. Ha néhány hét alatt újra meg lehet tenni a bizalom első lépéseit, akkor nehéz tovább azt állítani, hogy tizenhat éven át valamiféle örök, elvi, magyarellenes összeesküvés akadályozta az országot. Sokkal valószínűbb, hogy a baj forrása nem Európa volt, hanem az a magyar kormányzati politika, amely szándékosan konfliktust termelt ott is, ahol tárgyalni kellett volna. Ez a felismerés a Fidesz számára különösen kellemetlen, mert két lehetőség marad: vagy egész Európa változott meg hirtelen, vagy 16 évig nem mondtak igazat arról, hogy ki és miért akadályozza Magyarország előrejutását.
Az Erasmus ügye is megmutatta, kik fizették meg a politikai játszma árát
Az Erasmus-program körüli bizonytalanság különösen fájdalmas példája volt annak, hogyan váltak magyar fiatalok egy rossz kormányzati politika áldozataivá. A diákoknak nem azért kellett aggódniuk a külföldi tanulmányi lehetőségeik miatt, mert Európa utálta őket, hanem azért, mert a magyar felsőoktatási és alapítványi rendszer körül olyan bizalmi és összeférhetetlenségi problémák alakultak ki, amelyeket a kormány hosszú ideig nem volt hajlandó megfelelően rendezni. A Fidesz ezt is megpróbálta úgy bemutatni, mintha Brüsszel a magyar fiatalokon állna bosszút, miközben a valóság ennél jóval egyszerűbb és kellemetlenebb volt: a magyar diákok egy politikai rendszer döntéseinek következményeit szenvedték el. Most, amikor megnyílhat az út a bizalom helyreállítása felé, világosan látszik, hogy nem a magyar diákok voltak a célpontok. Ők elszenvedői voltak egy hatalmi játszmának. Ha az Erasmus újra teljes értékűen megnyílhat a magyar fiatalok előtt, az nemcsak diplomáciai eredmény lesz, hanem jóvátétel is egy egész generáció felé. Mert azoknak a fiataloknak, akik tanulni, tapasztalni, fejlődni akartak Európában, nem politikai hadszíntérre, hanem lehetőségre lett volna szükségük.
A gazdasági bizalom is azt mutatja, hogy a háborús retorika nem erő, hanem kockázat
A francia cégek bizalmának erősödése szintén többről szól egyszerű gazdasági érdeknél. A befektetők, nagyvállalatok és stratégiai partnerek számára a kiszámíthatóság, a jogbiztonság és a diplomáciai stabilitás alapvető feltétel. A Fidesz 16 éven át azt állította, hogy a konfliktusos politika erőt jelent, csakhogy a gazdaságban a folyamatos háborúskodás nem erő, hanem kockázat. Egy befektető nem azt nézi, hány harcias beszéd hangzik el egy kormányzati rendezvényen, hanem azt, hogy működik-e a jogállam, kiszámítható-e a szabályozás, lehet-e hosszú távon tervezni, és bízhat-e abban, hogy a politikai hangulat nem írja felül egyik napról a másikra a gazdasági realitásokat. Ha Magyarország újra megbízhatóbb partnerként jelenik meg Nyugat-Európában, az nemcsak külpolitikai kérdés, hanem magyar munkahelyekről, beruházásokról, vállalkozásokról és gazdasági lehetőségekről is szól. A Fidesz szabadságharcos kommunikációja jól működhetett a plakátokon és a közpénzből finanszírozott kampányokban, de közben az ország érdekei súlyosan sérültek. Most viszont kiderülhet, hogy a stabilitás, a tárgyalóképesség és a bizalom sokkal többet ér, mint bármilyen harsány politikai üzenet.
Nem Magyarország volt elszigetelve, hanem a kormányzati elit
Az elmúlt évek egyik legnagyobb hazugsága az volt, hogy „Magyarországot” támadják. Valójában sok esetben nem Magyarországgal volt baj, hanem azzal a kormányzati elittel, amely az ország nevében járt el, miközben saját hatalmi érdekeit védte. A magyar emberek nem akartak elszigetelődni Európától. A magyar diákok nem akartak kiesni az Erasmusból. A magyar vállalkozások nem akartak bizonytalan uniós forrásokra várni. A magyar munkavállalók nem akartak olyan országban élni, amelyet szövetségesei egyre kevésbé vesznek komolyan. Ezt nem a társadalom választotta. Ezt a Fidesz politikája hozta létre. Most, hogy az új kormány megpróbálja visszavezetni Magyarországot a tárgyalóasztalhoz, egyre világosabbá válik: nem az ország volt vállalhatatlan Európa számára, hanem az a rendszer, amely az országot képviselte. Tizenhat év után ki kell mondani: nem Brüsszel volt a fő probléma, nem az Európai Unió volt Magyarország ellensége, nem a németek és nem a franciák akarták tönkretenni a magyar embereket. A probléma az a politika volt, amely a kritikát támadásnak nevezte, a korrupciós kérdésekből szuverenitási háborút csinált, a szövetségeseket ellenséggé formálta, a diplomáciát pedig belpolitikai színházzá alakította. Magyar Péter berlini és párizsi tárgyalásai ezért nem csupán külpolitikai találkozók, hanem egy korszak végét is jelezhetik. A Fidesz propagandája 16 évig azt akarta elhitetni, hogy Magyarország csak akkor lehet szabad, ha mindenkivel harcban áll. Most kiderülhet, hogy ez volt a legnagyobb hazugság. Magyarország nem akkor erős, ha magára marad, hanem akkor, ha újra megbízható, tisztességes és büszke európai országként ül le a tárgyalóasztalhoz.
